Osso buco babérlevéllel

A \'osso buco\', vagyis „lyukas csont” nevű fogás a 19. századi Milánóból származik, ahol a borjúlábszár csontvelője valódi csemegének számított. Történeti háttér: Eredetileg csak a tehetősebb rétegek asztalára került, de a lassú főzés és az olcsóbb alapanyagok kombinációja miatt hamar elterjedt az olasz háztartásokban is. Technikai tanács: A titok a hosszú, lassú főzésben rejlik, amely során a csontból kioldódó zselatin selymes mártást eredményez. Felhasználói élmény: Ez az étel tökéletes választás egy ünnepi ebédre vagy különleges családi összejövetelre. A hagyományos változatot gremolatával is szokták díszíteni, de ez a babérleveles verzió egyszerűbb és melengetőbb hangulatot áraszt. Hozzáadhatsz egy kevés friss citromhéjat a tálaláskor, hogy feldobd az ízeket, de a gazdag, mély szósz önmagában is tökéletes élményt nyújt.