A szegfűgomba (Marasmius oreades) egy könnyű, aromás mezei gombafajta, amely nyár közepétől késő őszig gyűjthető réteken, legelőkön és parkokban. Kicsi mérete ellenére gazdag ízvilággal rendelkezik, amit hőkezelés után még inkább kibontakoztat.

Megjelenés és jellemzők

A szegfűgomba kalapja 2–5 cm átmérőjű, világosbézstől barnás árnyalatú, gyakran kissé domború középrésszel. Tönkje karcsú, rugalmas. Húsa vékony, de ellenálló – szárítva kiválóan megőrzi aromáját. Illata enyhén édeskés, szegfűszegre emlékeztet, innen ered a neve is.

Felhasználási lehetőségek

• Tojásos gomba: Klasszikus, magyaros reggeli vagy vacsora ételként.
• Levesekhez: Gombalevesek vagy húsleves ízesítőjeként kiváló.
• Szárítva: Fűszerként vagy gombapor formájában hosszú távon tárolható.

Ajánlott fűszerek: petrezselyem, fehérbors, fokhagyma, vaj, só. Finom illata és íze nem igényel túlzott fűszerezést.

Tápanyagérték és egészségügyi előnyök

A szegfűgomba alacsony energiatartalom mellett is jelentős mennyiségű rostot, káliumot, B-vitaminokat és antioxidánsokat tartalmaz. Emésztésjavító, immunrendszer-erősítő és sejtvédő hatású.

• B1- és B2-vitamin: Támogatják az anyagcserét és az idegrendszert.
• Kálium: Segíti a szív és izmok működését.
• Antioxidánsok: Védenek a szabad gyökök ellen, sejtszinten támogatják a szervezetet.

Tárolás és tisztítás

A friss szegfűgomba gyorsan szárad, így szellős papírzacskóban 1–2 napig tárolható. Szárítva akár évekig eláll. Tisztításkor száraz ecsettel érdemes eltávolítani a rátapadt szennyeződést, víz alatt csak gyorsan öblítsük át.

A szegfűgomba kis mérete és látszólagos egyszerűsége ellenére kiemelkedően aromás alapanyag, amely szinte bármilyen konyhai felhasználásban megállja a helyét.