A libahús az egyik legkarakteresebb ízű és legnagyobb múlttal rendelkező húsféle a gasztronómiában. Hazánkban is mélyen gyökerezik a libával kapcsolatos étkezési hagyomány, különösen a Márton-napi ünnepek idején. A liba húsa sötétebb, zsírosabb, de rendkívül ízletes, ezért kiváló alapanyag ünnepi és különleges fogásokhoz.

Legismertebb részei a libacomb és a libamell, de a belsőségek, valamint a libazsír is rendkívül értékes a hagyományos konyhában. A liba húsa lassabb sütést igényel, amely alatt a zsír kiolvad, a hús pedig omlóssá válik.

A libahús előnyei és jellemzői

• Gazdag ízprofil: a libahús mély, telt ízvilágú, önmagában is ízes.
• Magas zsírtartalom: főként a bőr és bőr alatti réteg tartalmaz jelentős mennyiségű zsírt, amelyet akár libazsírként is használhatunk.
• Bőséges tápanyagtartalom: jelentős vas-, cink-, B-vitamin- és fehérjeforrás.
• Jól párosítható: kiváló gyümölcsökkel (pl. alma, szilva), boros mártásokkal, káposztával és burgonyával.

Felhasználási lehetőségek

A libamell ideális sütve vagy grillezve, különösen, ha ropogós bőrrel készül. A libacomb lassú sütéssel, konfitálva válik igazán omlóssá. A libazsír pedig nemcsak az egyik legfinomabb zsiradék, hanem tartósító szerepe is van – régen ezzel tették el a sült libahúst hosszabb időre.

Jellemző libás fogások:

• Sült libacomb párolt káposztával
• Libamell almás burgonyapürével
• Libazsíros kenyér lilahagymával
• Márton-napi libalakomák klasszikus elemei

Tápérték és egészségügyi hatások

Bár a libahús zsírosabb más szárnyasokhoz képest, a benne található egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak miatt mérsékelt fogyasztása nem csak ízletes, de értékes is lehet. 100 gramm libamell (bőr nélkül) kb. 170–190 kcal-t tartalmaz, míg bőrrel együtt ez az érték 350–400 kcal is lehet.

A hús kiváló vasforrás, így különösen ajánlott vérszegénység esetén. Emellett sok benne a cink, foszfor, B1-, B3-, B6- és B12-vitamin, amelyek elengedhetetlenek az idegrendszer és anyagcsere megfelelő működéséhez.